A vitorla nem nyúlik ki egyik napról a másikra, ez sokkal inkább egy hosszan tartó folyamat. Azonban összességében megállapítható, hogy minél öregebb egy vitorla anyaga, annál kevésbé optimális a formája. Ez különösen igaz azokra a genuakra, amelyeket minden fordulónál az árbócon és a vantnikon, szálingon keresztül erővel húzunk át a másik oldalra. Mit tehetünk ezekkel a vitorlákkal, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak?

Az öregebb vitorlákat az újabbakkal összehasonlítva először is a legszembetűnőbb különbség az, hogy az öregebb vitorlák esetén a vitorla hasa jelentősen hátrább került, ezzel együtt a vitorla formája összességében is teltebb/hasasabb lett, valamint a hátsó él zártabbá vált. Mindezek együtt okozzák, hogy az öregebb genuaval a hajó lassabbá válik – amennyiben nem teszünk ez ellen valamit. De mit?

• Az első élet nagyon erősen meg kell feszíteni. A nagyon feszes első él a belépő légáramlat útját ívesebbé teszi, valamint a vitorla formájában kialakult kiöblösödést az első él irányába húzza.
• A fockshot fedélzetre való lehúzási pontját (pl. a sínen mozgatható csiga) a hajó középvonalától KIFELÉ szereljük át. Ezzel csökkenthetjük a kreuz szakaszon a vitorla hátsó élének a túlzott zártságát.
• A fockshot fedélzetre való lehúzási pontját (pl. a sínen mozgatható csiga) helyezzük még hátrább, az achter irányába. Ezzel még tovább nyithatjuk a vitorla felső részét, miközben az alsó részén a vitorla hasasságát csökkenthetjük (laposítás).