A hajó futókötélzete nagyon könnyen, szemmel is ellenőrizhető. A kötél anyagának kopása, vagy a a szál anyagának szétválása/szakadása minden vitorlázó számára jól felismerhető. Ugyanígy – elég könnyen, és kézzel fájdalmasan – felismerhető a fall kötélként használt vékony drótsodronyok „kiszőrösödése” is.

A kötél kiszőrösödése igen jól látható jelenség. Ez a sérülés leginkább ott alakul ki, ahol a kötelet stopperbe vagy klemmbe fogatjuk be. Ezért ezt a pontot időnként változtassuk meg a schott két oldalának a felcserélésével, vagy ha az állítható, a vitorlába való bekötési pont átállításával. Mivel ezáltal a schott szárainak a hosszát változtatjuk, ajánlott a schott-okat mindkét végüknél a szükségesnél kb 1 méterrel hosszabbra hagyni.

Amennyiben a kötél valamilyen bordán vagy élen halad keresztül (pl. az átvezetés nem tökéletesen van megoldva), mindenképp változtassuk meg a kötélvezetés vonalát.

Az állókötélzet részeinek cseréjekor a következőkre legyünk figyelemmel:

• Az öregebb kötél vagy sodrony fallnak is megvan az előnye: a kötél rugalmassága (nyúlása) már elenyésző. Az a pár méter kötél, ami ami normális esetben a teljesen felhúzott vitorla esetén a terhelést tartja, elegendő tartalékkal bír ahhoz, hogy a fellépő túlterhelést elviselje.
• A modern kötélgyártásban használt nagy terhelésű szálaknak közel ideális tulajdonságaik vannak. Azonban azt tudni kell, hogy amikor az achter- vagy a backstag megfeszítésével beállítjuk az árbócgörbületet, aztán a fall köteleket hozzá feszítjük az árbóc görbületéhez, a kötelekben egy ún. Íjhúr-hatás jön létre. Ekkor az achter vagy backstag oldásakor a kötelek végei, a fall kötelek, a vitorlák és a veretek, stopperek túlterhelődnek, ami károsodáshoz vezethet.
• Kerüljük a gyanúsan olcsó köteleket. Az olcsó kötelek általában olyan szálakból készülnek, amelyeknek az UV állósága jelentősen rosszabb. Ezek a kötelek a napfény hatására hamar megkeményednek, és ezek után maximum a western filmek lasszó trükkjeinek a gyakorlására lesznek alkalmasak.