A jó nevű gyártóktól érkező rigg minden része elég hosszú életűnek mondható. A méretezés viszonylag magas biztonsági ráhagyása miatt a normál használatú hajók esetén eléggé ritkán következik be olyan havária, ami valóban a rigg-nél használt anyagok törésére, elgyengülésére lenne visszavezethető. Általában az árbóctörések után majdnem minden esetben az derül ki, hogy a baleset igazából a nem megfelelő csap- és biztosítószegek használatából, vagy a rigg egyéb, nem szakszerű átalakításából fakadnak.

A legfőbb ok - ami általában a rigg valamely részének töréséhez vezet – a hajótulajdonosok döntő többségének, de sokszor a szakembereknek is elkerüli a figyelmét:

• A rozsdamentes acélsodronyok - amikből a gyártók a vantnikat csinálják – újkorukban relatív erősen tartanak, azonban a megnyúlási képességük ezzel együtt igen magas. (Ezt jól megtapasztalhatjuk a vantnik feszítésénél, amennyiben a fentebb leírt mérőszalagos módszert használjuk.) Ennek a megnyúlási képességnek van egy hatalmas előnye: egy erősebb pöff esetén a vantnik képesek „kirugózni” a rigg többi részére ható, hirtelen megnövekedő erőket.

• Mivel a vantnik az egész hajózási szezon alatt megfeszített állapotban vannak, valamint hajózás közben maguk a vitorlák is tovább növelik ezt a terhelést, a vantni sodronyai egyre jobban megnyúlnak. Ezáltal a vantniként használt sodronyok szép fokozatosan elveszítik a rugalmasságukat egészen addig, amíg a sodrony „döglötté” nem válik – egyáltalán nem nyúlik/rugózik többet. Ezt viszonylag könnyen észre vehetjük azáltal, hogy a vantnikból minden évben pár milliméterrel többet kell a feszítőkbe betekerni a kellő feszesség eléréséhez.

• A teljesen kinyúlt, már rugalmatlan vantniknál fenn áll a veszély, hogy a tartó veretek (mind a deck-en, mind az árbócban) vitorlázás során tartósan túlterhelődnek, megsérülnek. Ez végül a veretek repedéséhez, töréséhez vezet.

• Minden vitorlázó tudja, hogy erős szélben a lee oldali vantnik fellazulnak, és szabadon lebegnek, hintáznak. Ez a lebegés mind a vantni alsó lezárója felett, mind az árbócveret alatt minden esetben egy igen enyhe „hajtogatást”, feszítést eredményez, ami az évek (hosszú) során a fém fáradásos töréséhez vezet.

Kinézetre a vantni sodronya egyáltalán nem öregszik, 10-15 év után is jól néz ki. Ennek ellenére azonban mégis tanácsos időben az álló kötélzet cseréjére is gondolni, és nem megvárni a jelentősen nagyobb kárt és anyagi áldozatot igénylő havaria bekövetkeztét. Az általános tapasztalatok alapján az állókötélzet teljes cseréje javasolt 15 év vagy 25000 (vitorlázott) tengeri mérföld megtétele után.

Egy esetleges havaria után, amikor a teljes rigg is egy kiemelkedő terhelést kapott, javasolt a teljes állókötélzet elővigyázatosságból történő cseréje. Érdemes tudni, hogy a sodronyok névleges szakítószilárdságának 50%-át elérő egyszeri terhelés már jelentősen, évekkel csökkenti a sodrony élettartamát.