A szél, amit vitorlázás közben érzünk, sosem mutatja a valós szélirányt, ezt nevezzük látszólagos szélnek. Ez nem más, mint a hajó haladása által fellépő menetszél, és a valós szél együtteséből fellépő szélkomponens. Ez eddig – remélhetőleg – minden vitorlázónak ismerős.

Azonban sokan nem tudják, hogy a látszólagos szél beesési szöge nem egyforma az árbóc teljes magasságában: a vízfelület szélre kifejtett eltérítő (lassító) hatása az árbóc mentén, annak teljes magasságában folyamatosan csökken. Ennek következtében a vízfelület szélre gyakorlott „fékező” erejének gyengülésével együtt a szél sebessége folyamatosan emelkedik. Emiatt van az, hogy a látszólagos szél iránya a grósz első éle mentén folyamatosan luv-ba fordul.

Ilyenkor a fő feladat, hogy a látszólagos szél irányának változása miatt a grósz felületén szintén változó légáramlásokat a vitorla formájában lévő „csavarással” kövessük le úgy, hogy lehetőleg a vitorla teljes felületén zavartalan legyen a szél áramlása, ami az elérhető legnagyobb hajtóerőt fogja eredményezni.

Ennek a csavarodásnak a beállítása legfőképp negyedszeles szakaszban érdekes, és ezt legfőképp a grósz schottal, és a vitorla felső részének a „kinyitásával” érhetjük el.

Ökölszabály: a vitorla tetejét annyira zárjuk csak be, hogy a legfelső latni nagyjából a grósz bummal párhuzamosan álljon.