Miután a rigget beállítottuk és fixáltuk, felmerül a kérdés, hogyan is tudjuk ezeket a beállításokat a vitorlázás során hasznosítani.

Minden szélsebesség, minden szélirány és minden hullámzás más és más trimmelést igényel. Ha minden teóriát összegyűjtenénk, az egy akadémiai nagy lexikont is megtöltene. Emiatt a következő bejegyzésekben csak ötleteket igyekszem adni, hogy mire is próbáljunk figyelni.

Tehát akkor kezdjük a legjellemzőbb balatoni helyzettel: hogyan is vitorlázzuk ki a hajó képességeit gyenge szélben?

Gyenge szeles menetben a hajó relatív lassan úszik a vízen, aminek következtében a kiel és a kormánylapát „hidrodinamikailag” viszonylag csak kis hatékonysággal működik. Ennek következtében a hajó oldalirányú csúszása viszonylag nagy lesz, és a hajó nem tudja az optimális és lehetséges élességet kivitorlázni. Ebben az esetben nem segít az erős préselés sem, a nagyon szorosan behúzott vitorlák csak nagyon kis előrefelé való haladást fognak eredményezni.

Egy hasas vitorlaprofil ebben az esetben sokkal nagyobb sebességet, és egyben nagyobb sodródást is fog eredményezni. Azonban az oldalirányú sodródás ellenére is érdemes a gyenge szélből is a lehető legnagyobb hajtóerőt kinyerni, ezzel a lehető legnagyobb sebességet elérni.

A sebességen kívül egy hasas vitorlaforma kevésbé érzékeny a gyenge szélben fellépő zavarokra, légörvényekre is. Ilyen zavarok lépnek fel például akkor is, amikor a hajó hullámokon halad keresztül, és ennek következtében az iránya és sebessége enyhén (pillanatnyira) megváltozik.

Ezen kívül a nagyobb sebesség miatt a kiel és a kormánylapát körül kialakuló áramlások is stabilizálják a hajó futását, egyben csökkentik a hajó oldalirányú sodródását is.

Amikor elértünk egy értelmezhető sebességet, újra élesedhetünk kicsit, és beljebb húzhatjuk a vitorlákat, ezzel újra kezdve a „játékot”.